CoHo első könyve után amit olvastam kapva kaptam az alkalmon, hogy elkezdjem a never, never trilógiát amely 3 egészen rövid könyvből áll, nagyon táskabarát verzió.
Kifejezetten érdekelt milyen lehet ha két író összefog, és együtt írnak meg egy történetet, bár Tarryn Fisher általam olvasott könyvei annyira nem tetszettek, de még nem határolódtam el teljesen az írónőtől.
Nem éreztem, hogy két ember írta de abszolút pozitív élmény volt, folyamatosan tartva a feszültséget, sötétben tapogatózva egészen 3 rész végéig.
Az első rész után felötlött bennem a gondolat, vajon csak az emlékeinktől vagyunk olyan emberek amilyenek? Ha elveszítjük őket az egy esély a változásra? Ezt taglalja részben ez a történet egy csipetnyi szerelemmel karöltve.
Igazán tetszett még, hogy a történet mindkét szereplő szemszögéből van leírva, váltakozva.
Főszereplőink ezúttal Charlie és Silas akik minden előjel nélkül elveszítették minden emléküket amik a családhoz vagy a barátaikhoz köthetőek.
Ezáltal ez egy lehetőség nekik szépen lassan új emberré válni, s rájönni, hogy az ez előtti énjük egyáltalán nem volt dicséretre méltó.
Ketten összefognak, hogy fényt derítsenek a rejtélyre miközben a szerelem is felüti a fejét.
Mikor már alakulnak a dolgok, s egyre több dolgot megtudnak Charlie eltűnik, Silas pedig egy titokzatos levélre bukkan.
Hol van Charlie? Mi áll a levélben? Erre kapunk választ a következő rész során.
Kinek ajánlom?
Kortól független de inkább a fiatalabb generációnak szánt könyv, hiszen ez egy ifjúsági regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése