„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.
Nem tudom miért is ennyire különleges ez a könyv, talán a gyönyörű idézetek miatt de maga az elgondolás is tökéletes, s egy férfi szavai ezek. Hűha!
A könyvre érkezett reagálások nagyon vegyesek, volt kinek kifejezetten tetszett s volt akinek egyáltalán nem, de sikereit tekintve az első megközelítés helytállóbb!
Nicholas Sparks-nak több regénye is a filmvászonra került, de azt hiszem ez kiemelendő a többi közül.
Minden percét irigykedve élveztem, és az ismerős szavak csak úgy csengtek a fülemben a film után.
Két főszereplőnk Ellie és Noah. A lány nagyvárosi tehetős családból származik míg a fiú egyszerű szegény falusi ember, de annál hatalmasabb vágyakkal és persze szívvel. A szerelem hamar rájuk talál, Noah első pillanattól kezdve tudja, amikor meglátja Ellie-t hogy ő az igazi.
Noah mindezek után nem adja fel, 365 levelet ír neki az év minden napján, de egyikre sem érkezik válasz. Tudja, hogy el jött az idő, hogy tovább lépjen ezen a kalandon, de az emlékek egyszerűen nem hagyják.
Igyekszik lefoglalni magát, munkával, még a seregbe is beáll, bármi csak ne gondoljon Ellie-re.
Évek elteltével Ellie már csak Noah emlékében él annyira intenzíven, míg egy napon meg nem jelenik nála. Az ekkora már férfivé érett ember nem tudja hová rakni a hirtelen látogatást, s kérdéseire miszerint Ellie miért nem válaszolt egyáltalán a leveleire is a választ keresi.
Ellie elmondja, hogy vőlegénye van, és csak szerette volna utoljára látni őt, de a találkozás után rá jön, hogy benne sem záródott le, ez a szerelem, hogy a szíve még mindig Noah felé húzza. Bár vőlegénye jó ember és igazán szereti őt és a szülei is neki szánták, most még sem tudja, hogy döntsön.
A történetet még szebbé és romantikusabbá téve Noah, 80 éves korában meséli el, az akkor már beteg Ellie-nek aki reggelre mindent elfelejt, de a férfi minden nap, újra és újra elmondja neki, hogy a szerelme legbelül tudja, hogy neki egész életében csak ő volt az igazi és az egyetlen.
Kinek ajánlom? Leginkább annak ajánlanám aki részese volt már komolyabb kapcsolatnak, ez a könyv bár tiniként is élvezhető, nem ifjúsági besorolású, inkább felnőtteknek ajánlott. Ajánlom azoknak akik élnek - halnak a romantikáért, akik klisé mentes igaz szerelemről szeretnének olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése