Az ellentétek meddig vonzzák egymást?
A szokásos reggelnek indult a vonaton.
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.
Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.
Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.
Ezt a könyvet nehéz szavakba foglalni mert egyszerre volt borzalmas is valahol jó is.
Kezdjük a pozitív dolgokkal. Volt egy - két ötletes elem, a remek becenevek például. ( Nagyképű öltönyös, Morgan ötven árnyalata, Manhattani Cöllibát, Manhatteni kakifej.) Ezen felül a szereplők maximálisan szerethetők voltak, bár szerintem Graham egyszerű tipikus dúsgazdag de persze belül érzelmes, izmos, nagy farokkal, kitűnő szexuális alappal rendelkező férfi volt, Soraya az extrémiségével elragadott, hiszen magam is picit extrémebb egyén vagyok.
Ida rovata is, amely a párkapcsolati tanácsadásról szólt igazán tetszett.
Voltak vicces részletek na de...
Az egész könyv annyira klisé, annyira kiszámítható, tipikus szappanopera.
Összejövünk - történik valami - szakítunk - rájövünk hiba volt ismét összejövünk alapon. Nem lövöm le a másik hatalmas klisét igyekszem mindig elkerülni a spoilert...
A szex jelenetek hát... Nem tudom, nekem messze állt a szerelemtől, a folyamatos megkefélem a szád, alig várom, hogy a nyelvpiercingeddel a farkamon játssz, egész nap halálra akarlak kúrni stb kifejezések. Valóban így voltak ezek fogalmazva és én nem éreztem azt, hogy tényleg lenne ebben több a testi vonzódáson felül.
Szóval humoros kedves kis történet volt, de néhol még is unalmas, abszolút kihagyható az ember életéből, s biztosan nem az a könyv amit újraolvasnék.
Halkan jegyzem csak meg, hogy örülnék már egy olyan könyvnek ahol egyik szereplő sem dúsgazdag, magas, izmos, hatalmas nemi szervvel, iszonyat jó szexuális érzékkel, emellett persze falja a nőket, vagy igazán magába forduló na de majd jön az a nő aki mindent megváltoztat séma lenne. Hiszen a szerelem gyakran nem úgy alakul ki, hogy ezek a feltételek adottak lennének s nem hiszem, hogy ez a boldogság útjába állna. Együtt harcolunk meg mindenért, együtt építjük fel, nem csak beleülünk a jóba, még ha ez könnyebbnek is tűnik, én többre becsülöm a közös odaadást.
A borítón szereplő modell egyébként nem más mit Dusan Susnjar, akit instagrammon is megtaláltok, bár én nem így képzeltem el Grahamat azért helyes férfi. :)
Főszereplőnk Soraya a vonaton ülve felfedezi az egyik leghelyesebb férfit, akit életében látott. A férfi természetesen magas egzisztenciával rendelkezik, láthatóan nem szenved anyagi problémákkal, s tükrözi ezt a stílusa is, ugyanis éppen telefonon beszél az egyik alkalmazottjával, s Soraya folyamatosan azon gondolkodik, hogy lehet egy ember ennyire lekezelő és bunkó.
Mígnem a férfi leszáll de a telefonját a vonaton felejti, Soraya pedig elrakja.
A telefon átnézése után úgy dönt vissza adja a Grahamnek, így hát elmegy az irodájába, de konkrétan be sem jut hozzá. Remek tervnek tűnik, hogy lefotózza a mellét, a lábát, majd ott hagyja a telefont egy szarkasztikus üzenettel.
Az üzenet annyira megsérti a férfit, hogy elkezd Soraya után érdeklődni, s lassan ez beszélgetéssé alakul, majd igen erős vonzalommá, mikor meglátja a nőt a vonaton, s felismeri a lábán lévő tetoválás miatt. Mindezek után nem tud magán uralkodni, akkora szexuális vonzalom lesz úrrá rajta, hogy eldönti, megszerzi a lányt bármibe kerüljön is.
" Nem voltam egy felszínes ember, de valahogy mégis odavoltam ezért a pöcsért. Viszont ezt az álmodozást azonnal abba kellett hagynom. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése