Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.
Bevallom őszintén az elején eléggé untam ezt a történetet. Az első negyed rész tartott 3 napig - utána viszont felhozta az író, és a leginkább a közepe fele beindult.
Meg volt a várva várt csattanó is, s bár izgalmasnak nem mondanám, a lelkiekre mindenképpen hatással van.
A könyv bemutatja mennyire erős is a szerelem, s ilyenkor képesek vagyunk a megbocsájtásra is, illetve, hogy fontos, hogy megbocsájtsunk, hiszen nem hurcolhatjuk a velünk történt negatív eseményeket örökké. Megtanít rá, hogy mindenki követ el hibákat, vagy cselekszik meggondolatlanul.
A család fontossága, az önálló élet nehézségei is nagy szerepet kapott.
A legnagyobb problémám az volt, hogy főszereplő hölgyeményünk Kacey, eszméletlen idegesítő volt. Néha már a falat kapartam, hogy könyörgöm, gondolkozz ésszerűen. Nem volt egy erős karakter, inkább egy kislány, aki felnőtt nőt szeretett volna játszani, de nem sikerült neki. Meggondolatlan hülyeségek sokszorozódva, méghozzá úgy, hogy annak semmi realitás alapja nem volt. Egy normális ember sem reagálna így a könyvben leírt történésekre. Mindig egy hal jutott róla eszembe, amely egy víz nélküli mederben ficánkol.
A könyv bemutatja mennyire erős is a szerelem, s ilyenkor képesek vagyunk a megbocsájtásra is, illetve, hogy fontos, hogy megbocsájtsunk, hiszen nem hurcolhatjuk a velünk történt negatív eseményeket örökké. Megtanít rá, hogy mindenki követ el hibákat, vagy cselekszik meggondolatlanul.
A család fontossága, az önálló élet nehézségei is nagy szerepet kapott.
A legnagyobb problémám az volt, hogy főszereplő hölgyeményünk Kacey, eszméletlen idegesítő volt. Néha már a falat kapartam, hogy könyörgöm, gondolkozz ésszerűen. Nem volt egy erős karakter, inkább egy kislány, aki felnőtt nőt szeretett volna játszani, de nem sikerült neki. Meggondolatlan hülyeségek sokszorozódva, méghozzá úgy, hogy annak semmi realitás alapja nem volt. Egy normális ember sem reagálna így a könyvben leírt történésekre. Mindig egy hal jutott róla eszembe, amely egy víz nélküli mederben ficánkol.
Még is megmentette a könyvet Trent, aki legalább össze volt rakva.
A kettejük között szövődött szerelemért megérte, mert a vége felé semmi mást nem akartam jobban, mint hogy megbocsájtsanak egymásnak.
A kettejük között szövődött szerelemért megérte, mert a vége felé semmi mást nem akartam jobban, mint hogy megbocsájtsanak egymásnak.
A mellék szereplők is rendben voltak, Kacey húga kifejezetten szimpatikus volt, neki legalább ment az ésszerű gondolkodás. :) A könyv egyébként három részből áll, így majd érkezem a továbbiakkal, mert úgy gondolom lehet még benne fantázia, és ha más nem egyszer mindenképpen érdemes elolvasni ha valami lelkis szerelmi történetre vágyik az ember. Kíváncsian várom mit tud még belőle Tucker kihozni. :)
A történet maga E/3-ban íródott, könnyen olvasható.
A történet maga E/3-ban íródott, könnyen olvasható.
És végül :
– Csak lélegezz! – mondta mindig anyu. – Tíz apró lélegzet… Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése