Tera Lynn Childs - Forgive my fins (1.rész)

Lily Sandersonnak van egy titka.

Nem éppen az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe- Nem is az, hogy a fiú láttán a szíve úgy vergődik, mint egy partra vetett hal. Bár a viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, ennél lehet még tragikusabb a helyzet.

Ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp többről van szó, mint egy egyszerű kis kalandról.

A titok éppen Lily sellő volta, ami nem tudódhat ki, mivel ő nem is akármilyen hableány, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint „kötődni” kezdenek valakihez, az érzés örökre szól.

Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába. Bár a lány kész szembenézni a szerelmi áradat fenyegetően tornyosuló hullámaival, hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Kedvelem az ifjúsági könyveket, a fantasyt és a romantikát szintén. Nemrégiben viszont rájöttem, még sosem olvastam hableányos sztorit. Mivel itt a nyár egy könnyed nyári fantasyt kerestem, így akadt a kezembe a "Hableányok kíméljenek."
Mivel nem rég érkezett a második rész, tudtommal pedig jövőre érkezik a befejező kötet, mindenképpen bele szerettem volna kezdeni, s nem is bántam meg. Bár sem a borító sem a fülszöveg nem fogott meg, utólag örülök, hogy elkezdtem, mert ez egy jó könyv volt! 

Lily mindent eltervezett. Ő maga Thalasszinia hercegnője. Bár most a földön tartózkodik, földi életet él, de idővel elmondja Brodynak az érzéseit, szíve választottjának, majd megtörténik az első csók, és együtt fognak uralkodni víz alatti birodalmukban.

No, de mi van akkor, ha azt hiszed már sínen vagy, hiszen egy titkos találkozóra igyekszel éppen a könytárba, ahol ő fog rád várni.

Lilynek van más különlegesség is a tarsolyában. Aki megcsókolja őt, ő maga is sellő lesz. 

De ha a könyvtárban még sem az csókol meg akit minden áron szeretnél társadnak, hanem az idegesítő szomszéd srác aki évek óta az agyadra megy?

Akkor nincs mit tenned. Le kell menned az óceán legmélyére és könyörögni édesapádnak, hogy válassza szét a köteléketeket. Biztos vagy benne, hogy így kell tenned, de a családod is így gondolja? 

Én élveztem ezt a történetet, tetszett az ötlet és a cselekménysorozat, kellően humoros volt, a romantikát sem éreztem folytogatónak. 

Egyetlen negatívum amit eltudok mondani, hogy a víz alatti világ szerintem borzalmasan volt ábrázolva. Amikor étteremben vacsoráztak a szereplők a víz alatt, az nekem picit sok volt, nem igazán tudtam, hogyan is lehetne ezt elképzelni. De mivel önmagában aranyos volt a történet ezért szemet hunytam felette. 

Ha a tanulságot kellene levonnom az valami olyasmi lenne, hogy sokszor nem látjuk azt a halat amelyik az orrunk előtt úszik mert annyira lefoglal minket az a sutyerák akit mi kergetünk. 

Szóval hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azokat az embereket akik tényleg törődnek velünk, hogy olyanok után fussunk akik nem. 

Szerintem ez felnőtt nők számára is tanulság lehet ezért azt gondolom kórtol függetlenül érdemes elolvasni. Fiatal felnőtteknek legalább is minden további nélkül merem ajánlani. :) 

"Ó, talán Quince segít elrabolni Brodyt. Addig tartjuk fogva a pincében, amíg rá nem jön, mennyire szeret engem. Nem valószínű. Ez az ötlet két sebből is vérzik. Először is, az ilyen dolgok csak azokban az ősrégi romantikus regényekben szoktak beválni, amilyeneket Rachel néni olvas. Másodszor, nincs pincénk."