Mucha Dorka - Puncs

A lakótársamat Amarillának hívják, az albérlet a Nyugati közelében van. Elvileg bejárok egyetemre, de nem tudom, mi lesz ebből az egészből. Bálint normális, de nem akarok járni vele. Múltkor vizsgáztam egy tanárnál, aki jó pasi és történt valami furcsa. Adott egy cetlit is, rajta a telefonszámával, de ezt még senkinek nem mondtam. Most nem tudom, hogy legyen…

Néha elgondolkodom miért veszek meg egy olyan könyvet aminek még a fülszövege sem tetszik. Aztán rájövök, hogy azért mert sokan megvették és nem akartam kimaradni én sem az élményből amit Mucha Dorka - Puncs című könyve nyújthat - nyújthatott volna ha tetszett volna. De nem tetszett. 

Alapvetően kényes témát feszeget, nekem mindig is megvolt a magam véleménye azokról a lányokról/nőkről akik szexuális szolgáltatásokat nyújtanak pénzért, jobb pozícióért, jobb jegyekért.

Sosem értettem, hogy viszi rá őket a lélek, s titkon abban reménykedtem ebből a könyvből megtudom, segít tisztábban látni. 

Nem így lett.Helyette viszont megkaptam egy egyetemista lány üres fecsegését, aki nagyon antipatikus volt számomra.

Azt éreztem folyamatosan csak csacsog, összevissza beszél arról ami éppen eszébe jut, ha már nem jut eszébe semmi elkezd teljesen másról fecsegni, aminek semmi köze semmihez, közben fontos információk maradnak ki, például mikor lett a tanár úrral való felszínes kapcsolatából részéről szerelem, vagy mikor is kapott érte fizetséget. 

Talán a könyv/ író "nyelve" az ami nagyon messze állt tőlem, iszonyatosan közönségesnek és átgondolatlannak éreztem, s tudom, hogy vannak akiknek rendben van az ilyen módon megírt könyv, amikor tényleg mintha egy hétköznapi lány gondolatait olvasnád, pontosan úgy ahogy az ő egyszerű elméjében van, egyszerűen, s akármennyire is valóságos az efféle gondolkodás/beszéd napjainkban, még sem így akarok olvasni. Talán az én hibám, hogy hozzászoktam a korrektül megfogalmazott szövegekhez, amiben nincs állandóan megemlítve a "bazdmeg" vagy a "szar" szavak valamelyike.Szerintem a valóságalapja igen kérdéses egyébként, mert kétlem, hogy a tanár úr aki a diákját "kúrogatja" (csak, hogy Dorka nyelvén beszéljek) hazaviszi a gyerekéhez a szeretőjét amikor a felesége nincs otthon, a gyermek pedig másik anyunak nevezi kapásból a lányt.

Ha ez a fiatal kortárs akkor valahogyan ez még sem az én műfajom. A történetre nem szeretnék bővebben kitérni, hiszen elég rövid és számomra tényleg semmitmondó könyv, annyira, hogy így pár hét elteltével még a főszereplő lány nevére sem emlékszem, s utólag sem látom sehol.

Annyival szerettem volna többet kapni, s lehet tényleg velem van a baj, egyszerűen nem értem az ilyen közlésmód lényegét, szóval számomra az egy csillag és az egyetlen pozitív dolog a könyvben a rövidsége volt. 

Számomra ez a könyv pontosan a művészeti kiállítás és az ananász esete. 

Egyszer egy vicces ember elment egy művészeti kiállításra, és lerakott a földre egy ananászt. A művészlelkek elkezdték nézni s fotózni az ananászt. Gondolván ez mennyire művészi s én mint művészlélek látom benne a művészetet. 

Valójában csak egy ananász volt és egy vicc a művészettől a legtávolabb állva, de az emberek nyugtatták magukat, hogy ők bizony értik mi a jelentése.