Colleen Hoover - November 9

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Eldöntöttem, hogy ezt a könyvet elolvasom egy nap alatt, ha jó. 

El is olvastam, mert jó volt. Igazán jó volt. 

5 és fél óra alatt végeztem vele és meg kell mondjam a szívem szakadt bele. 

Colleen Hoover az egyetlen aki a romantikus kategóriában 3 olyan könyvet is tudott alkotni, ami nem csak iszonyatosan elgondolkodtatott, hanem elérte, hogy bizonyos dolgokat teljesen átértékeljek. 

Azt hiszem most jöttem rá igazán, hogy az a titok amiért igazán szeretem a könyveit, hogy egyik sem a sablonos romantika, mindegyik fájdalmas igazán a lelkedig hatoló történet, ami annyira eredeti és annyira valóságos, hogy képtelen vagy letenni. 

Fallon egy önbizalomhiányos lány akinek sajnos semmi sincs rendben az életében. 2 éve ilyenkor, egy tűzeset miatt megégett a fél arca, és az oldala bal része. A hegek miatt, nem képes elhinni, hogy bárki képes lenne szépnek látni őt. Fényes karrier állt előtte, édesapja színész, és már 16 évesen sikereket ért el ő is a szakmában egészen addig a napig. November 9-ikéig. Amikor minden tönkrement amire vágyott. 

Most 2 évvel később úgy dönt Los Angelesbe költözik, hogy megpróbálja még is megvalósítani az álmait. Előtte találkozik az apjával egy étteremben, akivel nem volt túl fényes a kapcsolatuk az elmúlt két évben, ugyanis az apja ott volt a tűzesetnél, de elfelejtette, hogy a lánya is a házban van. Az apját okolja, ma még jobban amikor a saját fülével hallja, ahogy az apja azt mondja, számára már nincs esély ebben a szakmában. Szinte felrobban a dühtől, hogy az apja még inkább megerősíti abban, hogy van oka az önbizalomhiányra. 

De ebben a pillanatban minden megváltozik mert hirtelen helyet foglal mellettük Ben aki a pasijának adja ki magát rendesen bemutatva ezzel a lány apjának.  

Talán egyikük sem gondolja, hogy kiforrhat ebből még valami a napot még is együtt töltik. Kiderül, hogy Ben író, és mivel Fallon már az nap este elköltözik mindketten tudják, hogy akármilyen erős is ez a furcsa vonzalom kettejük közt, nincs jövőjük. 

Aztán úgy döntenek minden évben találkoznak 1x pontosan ezen a napon, November 9-ikén, ugyanott, ugyanakkor, Ben pedig papírra veti a kapcsolatuk alakulását. Fontos tényező, hogy az egy év alatt, nem beszélnek sem telefonon sem a közösségi médiában. 

5 évig tervezik ezt csinálni, majd amikor betöltik a 23 éves kort, mert Fallon édesanyja szerint 23 évesen találja meg egy nő önmagát, ha még mindig úgy érzik, hogy együtt kell lenniük, akkor egyértelmű lesz, hogy egymásnak rendelte őket a sors. 

Talán egyikük sem gondolja komolyan, hogy tényleg megtörténhet mindez, de Ben és Fallon minden egyes évben ott van November 9-ikén, ahogy ezt megbeszélték. Amit viszont Fallon nem tud, hogy Ben hatalmas titkot őriz aminek ideje kiderülnie... 

Vajon képes a szerelem a megbocsájtás útjára terelni?

~
Nagyon szerettem Ben karakterét igazi romantikus, értelmes, kedves és jóképű srác, aki türelemmel képes szeretni.
A regény végén méginkább megerősítette bennem ezt az érzést.

Fallont is nagyon kedveltem, és természetesen sajnáltam, hiszen nagyon erősen érezhető volt, hogy a tűzeset erős lelki sérelmekkel és önbizalomhiánnyal járt számára. Tetszett, ahogy Ben vissza adta az önbizalmát és megmutatta neki, hogy nincs oka szégyenkezni.

Bevallom a csattanót sem sejtettem előre ezért méginkább megkedveltem a regényt.
Az egyetlen amit sajnálok, hogy minden fejezet a találkozásról szólt és úgy éreztem nem tudtunk meg eleget az elmúlt 1 évről.

Féltem amikor neki álltam ennek a könyvnek, attól féltem, hogy annyira tisztelem a munkásságát és annyira szeretem, hogy talán túlságosan is kritikus leszek és csalódni fogok. Nem akartam csalódni, és most iszonyatosan örülök, hogy nem, hogy nem csalódtam, hanem új kedvencet avattam. Egy olyan könyv amit képes lennék újra és újra elolvasni. 

Eddig ha valaki megkérdezte, melyik a kedvenc könyvem mindig azt mondtam, hogy Colleen Hoover - Velünk véget ér. De sosem gondolkodtam el azon, hogy azért van e mert tényleg annyira jó volt, vagy azért mert segített megérteni a saját családomban való bántalmazásnak azon részét, hogy édesanyám miért tűrt ilyen sokáig. 

Most ha valaki megkérdezné ezt a könyvet választanám annak ellenére, hogy nem éltem át a történésekhez még csak hasonlót sem. 

Elképesztően romantikus volt, vicces volt amikor viccesnek kellett lennie, és fájdalmas volt amikor annak kellett lennie. 

Ami még jobban tetszett, hogy a fejezetek Fallon és Ben szemszögére lettek osztva így mindkettőjük gondolataiban benne lehettünk. 

Ami pedig egyszerűen tökéletessé tette ezt a könyvet, hogy végén Ben könyvébe is beleolvashattunk és összeállhatott bennünk a kép.

Mindenkinek szívből ajánlom!

Úgy tartja a mondás, hogy soha ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, viszont mi van akkor, ha valahogy sikerült beleolvasnod a könyvbe, mielőtt láttad volna a borítót? És mi van, ha nagyon tetszik, amit olvastál? Persze, amikor a könyv közelébe kerülsz, és először fogod látni a borítóját, akkor reméled, hogy olyan lesz, amilyet vonzónak találsz. Mert ki akar egy olyan bámulatosan jól megírt könyvet a polcára, ha egy szar borítót kell bámulnia?