William Landay – Jacob védelmében

William Landay – Jacob védelmében

Fülszöveg

 Andy ​Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.

Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.

William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk.

Úristen! Alig vártam, hogy írjak erről a könyvről, mert több szempontból is meglepett. Elsősorban azért mert nem vagyok nagy krimi rajongó, másodszor pedig azért (lehet éppen emiatt) de nagyon nem számítottam rá, hogy úgy lesz vége ahogy. 

Tulajdonképpen a sorozat miatt kezdtem el(trailer alul) és nagyon örülök, hogy elolvastam, sőt szerencsémre meg is volt itthon - talán 500ft-ért szereztem be egy raktárvásáron. 

A történet szerint brutálisan meggyilkolnak egy 14 éves fiút egy kisvárosban, ahol nem jellemző az ilyesmi.Az ügyet Andy Barber (ügyész) kapja, aki akkor még nem sejti, hogy minden bizonyíték a fiára - Jacobra utal. Természetesen ennek köszönhetően egyből elveszik tőle az ügyet s megkezdődik a nyomozás... 

A történet nem volt kifejezetten egyedi, de az író stílusa annál inkább. Rengeteg kérdést felvetett, ami engem is érdekel. 

Szó volt arról, örökölhető e a gyilkolásra való hajlam. (Gyilkos gén.) Arról, hogy milyen hatással van két ember kapcsolatára egy ilyen szituáció. Mennyire tönkre tehet egy családot, illetve a képmutatásról ami ilyenkor szokott lenni az embereknél. Tudjátok, amikor életében nem szeretnek valakit, de ha meghalt, mindenki teleposztolja a facebookot a részvét üzenetekkel. Mindenki együtt érez stb... 

Sokszor volt olyan részlet, ami egyszerűen megragadta az agyam, mert őszintének éreztem. 

" Ötvenegy évesen a szerelem már nem lángol akkora hévvel. Szépen eléldegélünk egymás mellett. De nem felejtettük el, hogyan kezdődött a kapcsolatunk, és ha arra a ragyogó fiatal lányra gondolok, még most, életem derekán is megborzongok a szerelemtől, amely halványan még mindig itt pislákol bennem, akár egy örökmécses. " 

A legjobb, hogy azt gondoltam ez nem lesz valami izgalmas könyv, hiszen nagy része a tárgyalások menetéről szól, nekem pedig nincs több infóm az ilyesmiről mint a filmekből alapozott elképzelés ... DE ANNYIRA IZGALMAS VOLT. Pontosan levezette az író, hogyan zajlik egy gyilkossági tárgyalás, miért zajlik úgy, ahogy. Mitöbb, át tudtam érezni. Andyvel együtt drukkoltam Jacobnak, vele együtt örültem ha jó volt az irány vagy voltam szomorú ha rossz. 

Azért emlegetem őt többször, mert szerintem ő vitte a hátán a könyvet, ez az egész nem is igazán Jacobról szólt, hanem arról, hogyan élik meg a szülei ezt a helyzetet egy olyan helyen, ahol a legkisebb tettnek is nagy visszhangja van.

 Érdekes volt a két szülő közti ellentét, hiszen Jacob anyja Laurie teljesen másképp dolgozta fel ezt a traumát, valószínűleg azért mert a nők jobban támaszkodnak az érzelmeikre. 

Folyamatosan eszembe jutott olvasás közben, hogy amikor a gyermeked eléri a kamaszkort nagyon nehéz lehet kiigazodni rajta, s vajon mennyire ismerheted ebben az időszakban őt, ha ilyenkor hajlamosak kizárni az életükből? Itt éreztem Andy feltétel nélküli szeretetét aki minden pillanatban hitt a fia ártatlanságában, ahogyan azt minden szülőnek tennie kellene. 

Száz szónak is egy a vége, egyszerűen imádtam.