"Mindenkiben, akivel életünk során valaha is találkozunk, benne él egy darabka önmagunkból."
Ma Stephen King - Éjszakai műszak könyvét hoztam el nektek. A kötet több novellát tartalmaz, amelyek az íróhoz hűen megborzongatják az embert.
Sok - sok időbe telt megkedvelnem King-et ami azt illeti, elég sokáig nem értettem mi ez a felhajtás körülötte, de azt hiszem ő olyan stílusban tud írni, amihez nem lehet csak úgy "fél" odafigyeléssel hozzá állni. Rendkívül részletesen felvázolja a történetei helyszíneit, de ha nem figyeltek eléggé, a hamar elveszíthetitek a fonalat. Ennek pedig szerintem az az oka, hogy lassan - nagyon lassan indulnak be a dolgok, ezért egy idő után lankad a figyelmünk- utána pedig mintha egy bomba csapódna be kirajzolódik a lényeg, és csak fogjuk a fejünket.
Ha érdekel a bejegyzés kattints a "tovább olvasom" felületre!
Véleményem:
Na erre a novellás kötetre ez nem feltétlen volt igaz, mi több rövidségének köszönhetően azthiszem sikerült abszolút minden történetnek a lényegére koncentrálni. Nem voltak kevésbé izgalmas részletek, unalmas percek.
Rengeteg jó novellát találtam benne, amit tényleg nagy örömmel olvastam és volt olyan is, ami annyira nem nyerte el a tetszésem. Azért hangsúlyoztam a félelem helyett a "borzongás" szót, mert bár King-et a horror atyjának tekintik, azért a 80-as években, amikor ez a könyv íródott, nagyon más volt az ingerküszöb. Az írótól nem szokatlan, hogy olyan történeteket tud felvázolni, és olvashatóvá tenni, amiken a mai ember már csak nevetne : Démonszálta hajtogatógép, gyilkos autók ...
Ha az ő keze alól kerül ki, akkor egyszerűen mindez élvezhető.
Jó volt felidézni régi történeteket is, amiket talán gyerekként láttam a tv-ben, például ebben a kötetben "A kukorica gyermekei" is helyet kapott, amit biztos, hogy szinte mindenki ismer.
Több elgondolkodtató novella is volt, ez is kifejezetten tetszett, hogy nem feltétlen az "ijesztgetés" volt a cél, hanem az, hogy az olvasó vissza - vissza idézze magában az olvasottakat akár napokkal később is.
Az egyetlen negatívuma a könyvnek, hogy sokszor lett úgy vége, hogy azt éreztem egyszerűen nem lett befejezve, de ez imponált is egyben, mert ezzel együtt arra is gondoltam, hogy egy egész könyvként is megállta volna a helyét jó néhány történet, illetve a befejezést sokszor az olvasó képzelőerejére bízta, ill. befejezést nem tette egyértelművé.
Értékelésem:
★ ★★★
★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése