"Hány ember álmodik arról, hogy egy fehér léckerítéssel elkerített, szép házban élhessen, holott nem a hófehér kerítés teszi a tökéletes családot. Nem létezik tökéletes család."
Biztos minden alkalommal leírom, hogy Colleen Hoover volt az, akinek köszönhetően megszerettem az olvasást. Első könyvem tőle, az "It ends with us" nagy kedvenc lett, mitöbb, hatással volt az életemre, megváltoztatta a gondolkodásmódom egy adott témában, érthetővé tette az érthetetlent.
Azóta minden újonnan megjelent könyvét megveszem és elolvasom. Többféle sztorit köszönhetünk már neki romantikus témában, és szívből örülök, hogy a romantikus thriller felé is elindult.
Szerintem ez a harmadik olyan könyve ami valakinek egyszer biztosan tanulságos lehet. És mi a tanulság? Mint fentebb is láthatjátok : Nem létezik tökéletes család. Azt kell szeretnünk ami van, amíg van.
Ha érdekel a bejegyzés kattints a "tovább olvasom" felületre!
Szerintem ezek után nem lesz meglepő ha azt mondom, imádtam, nyújtott valamit, annak ellenére, hogy már nem érzem úgy, hogy az én korosztályomnak írodott volna. Hogy miért? Mert olyan problémákat tárgyalt ki a főszereplő szemszögén keresztül, amelyek leginkább kamaszkorban merülnek fel. - Családi problémák
- Első szerelem
- Öngyilkossági gondolatok
- Tanácstalanság
- Önbizalomhiány
- Megfelelési kényszer
- Kirekesztettség
De mégis, emlékeztetett a "fiatal" koromra, és ezáltal teljesen át tudtam élni. Ezenfelül pedig izgalmas volt, mindig volt történés, amelyet egy percig sem éreztem feleslegesnek.
Kifejezetten tetszett, hogy Sagan karaktere is a megfelelő kidolgozással rendelkezett. Sagan Szíriából menekült, a családját elveszítette. Az írónő egy történettel tette még élénkebbé az ottani helyzet drasztikusságát, amit mindenkinek elkellene olvasni, mielőtt a menekültválságról beszél.
Merit karakterét is nagyon szerettem, mert én is pontosan ilyen magamnakvaló kamasz voltam, aki sokáig érezte úgy, hogy nincs helye ebben a világban, hogy nem illik sehová.
„Nem azért születünk a világra, hogy a szüleink pontos másává váljunk. Mindenki más formában tapasztalja meg a békét.”
A Voss család sok mindennek mondható, csak normálisnak nem.
Egy átalakított templomban élnek, a rákból gyógyult édesanya a szuterénben lakik, az apa feleségül vette az édesanya ápolónőjét, a négyéves kisöcs semmit sem ehet, ami finom, és semmit sem tehet, amit élvez, a két idősebb testvér pedig dühítően tökéletes.
Aztán még ott van Merit. Merit trófeákat gyűjt, amiket nem ő nyert, és titkokat, melyek megőrzésére a családja kényszeríti. Miközben a város régiségboltjában kutat a következő trófeája után, rátalál Saganre. A fiú bölcsessége és javíthatatlan idealizmusa lenyűgözi és elvarázsolja, amíg rá nem döbben, hogy Sagan nem lehet az övé. Merit teljesen bezárkózik, családját csak a partvonalról szemléli, de a titkon, ami a tudomására jut, a világ egyetlen trófeája sem képes enyhíteni.
Meritnek elege lesz a hazugságokból, és úgy dönt, szétzúzza a boldog családi illúziót, majd örökre maga mögött hagyja. Ám az igazság kimondása megdöbbentő következményekkel jár.
Egyvalami biztos, ez egészen más volt, mint amit az írónőtől megszoktam, másként megközelítve, és tálalva, éppen ezért nem lepődtem meg, hogy sokan értékelték negatívan a regényt. Hiszen ahány ember annyi érzés, annyi szemlélet, és annyi de annyi mód arra, hogyan éljük meg a kamaszkor időszakot. Így aki nem érezte ezeket a problémákat, mert figyeltek rá, mert az iskolában is kedvelték, mert rengeteg törődésben volt része, az joggal érezheti depressziós maszlagnak avagy összevissza kuszaságnak a könyvet.
Számomra ismét 5 csillag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése