PAULA HAWKINS - LASSAN IZZÓ TŰZ

"Sérült portéka, furabogár – ki tudja, mi zajlik azok mögött a szép szemek mögött?"

Azért ezt az idézetet választottam,  mert ez valami olyasmi, amin én nap mint nap elgondolkodom. Tudom, hogy minden ember más, ahogyan azt is, hogy mindenkinek megvan a maga kudarca, problémái, nehézségei. Talán az teszi nehézzé a kommunikációt ezzel kapcsolatban, hogy bár megérthetjük egymás gondjait, de nem tudjuk őket átérezni, átélni, hiszen kevesen vagyunk képesek magunkat a másik helyzetébe képzelni. Az biztos, hogy azt, hogy kik vagyunk mi, azok a történések határozzák meg, amin életünkben keresztülmegyünk, és az, ahogyan erre reagálunk. Van egy alap természetünk is persze, ami hozzájárul az összképhez.

Volt az életemben olyan ember, akinek nem jutott szép gyerekkor, és bár nekem is vannak szituációk (hála édesapámnak) amikre nem szeretnék visszaemlékezni, hiába volt szinte azonos az átélt "rossz" mégsem tudtam kiigazodni rajta. Én csak egyszerűen több szeretetre vágyom, mint egy átlagos ember, én így dolgoztam fel, nehezen fogadok be, nehezen engedek el. Viszont nem szoktam gyűlölködni, igyekszem mindent szeretettel kezelni, ha tudom, és azt gondolom, hogy bennem is rengeteg a szeretet, és néha idő kell hozzá de a megértés is.

Benne gyűlölet alakult ki a múltja miatt, mérhetetlen harag és ridegség, azt gondolja, hogy minden ami történik, az a környezete hibája, és egyszerűen csak fekete felhővel született a feje felett. 

Én mindig azt mondom, hogy boldog leszek, mert megérdemlem, és idő kellett hozzá, hogy elfogadjam, hogy valóban megérdemlem, ő pedig mindig arról beszél, hogy sosem lesz boldog, hogy mindenki átvágja, keresztülnéz rajta, becsapja. 

Két szinte azonos múlt, mégis két teljesen más hozzáállás. 
Furabogár ő is, én is, mindannyian azok vagyunk, egyszerűen csak ki tudja, mi rejlik a csodaszép szemek mögött. 

Mindig leszoktam írni milyen gondolatokat ébreszt egy történet, és nagyon vártam, hogy olvassam ezt a könyvet, mert "A lány a vonaton" iszonyatosan a szívemhez nőtt. A főszereplővel abszolút tudtam azonosulni annak ellenére, hogy nem történt velem meg mindaz, ami vele. 
Egyedül van, a férje elhagyja, megcsalja, és megpillantja a tökéletes családot, amire egyszerűen áhítozik, és ki büntethetné ezért? 

Na de itt... 
Minden karakter iszonyatosan problémás volt. Azt hiszem, akaratlanul is menekülünk a problémás emberek mellől, hiszen nem tudnak felhőtlen boldogságot nyújtani úgy, hogy ők sincsenek rendben. Belénk van kódolva, hogy "Fuss". 

Én is menekültem már a könyv elől, mert egyszerűen két karakter volt csak, akiben némi szívet vagy érzéseket véltem felfedezni, annak ellenére, hogy nehéz dolgokon ment keresztül, de aztán az író ebbők egyet el is vágott nálam, a másiknál pedig nem értettem a motivációt, és innentől, már csak egy katyvasznak éreztem az egészet. 

Bár lefoglalt,  nem éreztem azt, hogy unom, de azt sem, hogy "úristen, nagyon fáradt vagyok, de még egy oldal." 
Úgy feküdtem le aludni, hogy 15 oldal volt hátra, és ez szerintem sokmindent elárul. 

A történet szerint, egy lakóhajón gyilkosság történik. 
A fiatal 23 éves srácot halálra szurkálják, pontosan 1 héttel az édesanyja halála után. 
Danielt 3 nő látta a halála előtt, mindhárom lehetne potenciális gyanúsított, hiszen mindhárom szőrnyűségeken ment keresztül. 
Miriam aki utálja a gazdag családok tökéletességét, Laura akit szexuális vonzalom sodort a hajóra, és Carla akinek egy egész családi tragédia köthető a fiúhoz.

A kérdés csak az,  melyik nő szenvedett annyira, hogy indulataik tettlegességé fajuljanak? 

Az írónő minden oldalt igyekezett bemutatni, minden karaktert szépen felépített, ahogyan a háttértartalmat is. Megvolt minden ami egy lélektani krimi alapja. 
A magányos szomszédasszony, aki férje elvesztése után csak szeretne embereket maga köré. 
Az szintén magányos vénlány, akinek tönkretették az életét. 
A pszichés problémákkal küzdő fiatal. Az írni már nem tudó író és a gyermekét elvesztett anya. 

Azon gondolkodtam, fogalmam sincs ki volt, de ha megint a szomszéd néni lesz aki benne sem volt a sztoriban, földhöz vágom az egészet. 
Szerencsére nem így történt, ezért azt gondolom, hogy a könyv össze van rakva, csak valamiért mégsem volt meg benne a plusz, amit szerettem volna, hogy meglegyen. Talán azért, mert könnyű 1-2 emberrel azonosulni, de ennyi lelkifájdalommal egyszerűen nem lehet. Nem tudsz együtt érezni 5-6 emberrel, egyformán.

Pédául lehetett volna picit kevesebb Laura hisztirohamaiból, és picit több a rendőri intézkedésről. 

Nem volt rossz, egyszer érdemes elolvasni, főleg a téli estéken, de nem avattam kedvencet sem. Talán ha hosszabb lett volna, jobban kitud nyílni.
4*