Murakami Haruki - Egyes szám első személy

"Módszeres, tudatos olvasónak ugyan nem nevezhettem magamat, de az a fajta voltam, aki képtelen mit kezdeni az idejével, ha nem olvashat."

Mennyire elgondolkodtatott ez az idézet.

Nem tudom, hogy módszeres, tudatos olvasónak mondhatom e magam, azt viszont biztosan tudom, hogy nem tudnék mit kezdeni az időmmel, ha nem olvashatnék. 
Pontosan ezért ennyire nehéz most a külföldre költözésem gondolata, amennyire várom, pontosan annyi lemondással is jár számomra, mégis hiszek benne, hogy egy új és egészen más élet kezdete lesz. 
De itt kell hagynom a könyveimet, és talán sokáig nem fogok tudni magyar könyveket olvasni, mármint papírformában. Az instagrammomat tervezem előre elkészíteni, legalább 50-100 képet megcsinálni, hiszen annak gondolata, hogy azt is elngedjem, jelenleg elképzelhetetlen. Na de térjünk rá erre a könyvre. :) 

Min Jin Lee - Pacsinkó

 " Boldogan kitépte volna magát az otthoni földből, hogy lássa a világot vele, és lám, most látni kénytelen – nélküle."

Azt hiszem a Pachinko volt a legjobb választás az idei évben, és pont akkor sikerült befejezni amikor a sorozat kijött. 

Természetesen most sem bírtam ki, hogy ne gondoljak arra, hogy "hé, ez a könyvben nem így volt!" de azt hiszem ez velejárója annak, ha először elolvasol valamit mielőtt megnéznéd. 

Minden könyv ad valamit, ez a könyv, pedig megmutatta azt, hogy sokak élete csak szenvedés, és kőkemény munka, de mindennel amit teszel talán előrébb juthat az, akit hátrahagysz. 

Mégegy kérdés, ami felmerült. Vajon megéri a büszkeséget választani a szerelem helyett? Vajon hogyan alakult volna Sunja élete, ha másképp dönt? 

Margaret Atwood - Rendbomlás

" Imádtam az érzést, hogy szabadon kószálok a sötétben – hogy láthatatlan vagyok, ismeretlen, potenciálisan rémisztő, pedig közben alatta végig ott rejtőzik az én ártalmatlan, hétköznapi, kötelességtudó énem."

Mostanában nagyon kifogom a lélektani regényeket, sokszor nem direkt. Csak egyszer olvastam Atwoodtól, ez pedig a Szolgálólány meséje volt ami ügye egy disztópikus történet, elég izgalmas volt számomra. 

Itt nem tudtam mire számítsak, de úgy voltam vele, hogy novella, több rövid sztori, egyik - másik biztos tetszeni fog, hiszen elismerem az írónő tehetségét. 

Nos ez teljesen más volt, mint a szolgálólány meséje, minden ponton. 

Laura Imai Messina - Amit a szélre bízunk

 "Bár az idő telik, annak emléke, akit szerettünk, nem öregszik. Csak mi öregszünk."

Újabb japán téma, mivel pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy szeretnék ismerkedni a témával. 

Nem Japán író - de japán helyszín, méghozzá igaz történet alapján. 

A cím nagyon tetszik, a fülszöveg szintén, a borító is nagyon kecsegtető. 

Kb 300 oldal, egynapos olvasmány, tökéletesnek tartottam, úgyhogy be is szereztem. 

Sarah Pearse - Szanatórium

 Ki nem szokott eltűnődni: mi lett volna, ha más irányt vesz az életem?

Nagyon sok helyen láttam a szanatóriumot és mivel még nem olvastam az írótól, arra gondoltam, miért ne? 
A fülszöveg tetszett, a téma tetszett, a borító is tetszett, és az egész könyvnek volt valamiféle borús hangulata, így megjelenéstől számítva elég hamar beszereztem, és neki is kezdtem. 
A kiadót is nagyon szeretem, a legjobb thrillerek innen szoktak kikerülni, szóval szinte biztosra vettem, hogy nekem ez nagyon tetszeni fog. 
A svájci alpokba pedig szívesen elmennék, akkor is, ha jelenleg ez csak képzeletben megvalósítható... 

Guillaume Musso - Ott leszel?

 Tudod, ha valaki egyszer belopja magát a szívedbe, az örökre ottmarad..

Amikor megtudtam, hogy ez a Musso regény is megjelenik új borítóval, már tudtam, hogy szinte azonnal elfogom olvasni. 

Elvileg 4 könyv is érkezik tőle idén, amiket nagyon várok, mert az egyik kedvenc íróm lett az elmúlt 2 év alatt. 

Egyik regényét olvastam a másik után, mostmár ott tartok, hogy talán csak 1-2 könyve van amit még nem végeztem ki. 

Imádom ezt az egységes, letisztult design-t. 

Illetve a fülszöveg azt súgta, ez egy szerelmes, időutazós sztori, ami nem jött rosszul, mert az előző is időutazós olvasmány volt, úgyhogy benne voltam a témában. 

Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt a kávé kihűl

 "Ha tehát a szék megváltoztathatja valakinek a szívét, a dolog máris elérte célját."

Ez volt az első japán könyv amit olvastam, eddig nem foglalkoztam a keleti kultúrával. Nem volt vele gondom, egyszerűen nagyon más mint amihez én szokva vagyok. 
De gondoltam, hogy itt az ideje nyitni Japán felé is. 

Először animációkkal kezdtem, filmekkel, mert ezektől régen mindig rosszul voltam, de ahogy telik az idő, én is egyre nyitottabb leszek, és bár most sem értem, miért van ekkora Japán őrület hazánkban, be kell vallanom tudnak ők jót alkotni ha akarnak. 
Főleg a horror terén tartottam eddig néhány ötletüket kimagaslónak, most megpróbálkoztam egy totál más kategórával, ami övezi a másik dolgot is amit nem szeretek, ez pedig a próza. 

5 dolog amitől nekem egy könyv biztos telitalálat!

 

Sziasztok!

Sok bejegyzéssel elvagyok maradva de annyira rég volt könyvmoly zóna poszt, hogy gondoltam, most inkább valami ilyesmit hozok!
Mostmár kezdem kiismerni magam a könyvek terén, és van némi rálátásom arra, mi az amit ha az író bevet, akkor tuti telitalálat lesz az egész sztori!

Ha nektek is vannak hasonló dolgok akkor nyugodtan írjátok meg kommentben! :) 

Romantika a férfi szemszögéből

Ha egy férfi ír romantikus könyvet azt tuti, hogy szívesen olvasom. Mostanában kerülöm a romantikát, ennek több oka is van, és az egyik az, hogy végtelenül unom a tipikus, gazdag, izmos, minden nő őt akarja, üzletember, maffiózó, rosszfiú - beleszeret az egyszerű lányba sémát. Ne értsétek félre, én tudom, hogy miért olvasnak a nők ilyet szívesen, hiszen egyszerűnek tűnik a gondolat, hogy megvan az anyagi alap, illetve, hogy nekünk sikerült "megszelíditeni" a rosszfiút, de én már "kinőttem" ebből, és ezen a szinten szeretek a realitás talaján maradni. 
Éppen ezért szeretem a férfiak által írt romantikus regényeket, mert ezek mindig életszerűbbek, olyan karakterekkel akiknek egyformán vannak hibáik, vagy anyagi gondjaik, mégis egymásba szeretnek. Persze, nők is szoktak ilyet írni, de sokkal ritkábban. 
Ezért nagy kedvencem például Nicholas Sparks.

Kiragadható idézetek / szép gondolatok

Nagyon szeretem, ha egy regény tartalmaz olyan gondolatokat, amiket az életben is fel lehet használni. 
Kiragadható dolgokat, idézeteket, a karakterek által megélt tapasztalatokat.

Ezen a téren Guillaume Musso a kedvencem, aki maga is mindig rejt ilyen okosságokat a könyveibe, és még a fejezetek elejére is biggyeszt mások idézeteiből. 

Plot twist - azaz a csavar

Bármilyen műfajról legyen szó, ha megtud lepni, akkor nyert ügye van. 
Egy thrillerben elengedhetetlen, hogy kattogjak rajta, egy kriminél szintén. 
Szeretem amikor az író úgy irányítja a szálakat, hogy a végén én csak fogom a fejem, hogy mégis, ez hogyan nem jutott eszembe. 

Humor

Szeretem a komor hangolatú könyveket, de legalább ennyire szeretem azt is, amikor megtud nevettetni. 

Egy jókor - jó helyen megjelenő vicc, minden könyvnek fűszert ad.

Kiépített világ

 Azok akik sokra vitték, mindig kialakítottak egy világot a karektereiknek, akkor is ha ez jelentett + 200 oldalt. 
Olvastam már olyan könyvet, ahol a cselekménnyel nem volt probléma, de nem tudtam, hogy hol játszódik, mi van körülötte, így egyszerűen nem tudtam belemerülni, nem tudtam oda képzelni magam. Nekem az kevés, hogy Larnaca terén leültünk. 
Milyen idő volt? Mit láttatok? Én is látni szeretném. Ugyanakkor az sem jó, ha túl részletes, ami elvonja a figyelmet a cselekményről - ez pl King-nél elég gyakori, de mégis működik, hiszen mindenki ismeri a nevét.

LANA POPOVIC - VÉRES GRÓFNŐ

 "Azt mondják, amilyen az ég az esküvőn, olyan lesz a házasság is. Még anyám is hisz ebben, bár ő megveti az együgyűek babonáit."

Nagyon meglepett mennyire kevesen olvasták ezt  a könyvet, mitöbb le is értékelték, szóval nagyon meg kell írnom most mindezt, mert remélem valakinek ez a bejegyzés lesz az, ami miatt esélyt ad neki. 
Megéri! 
Már a borító is nagyon tetszett, természetesen szinte azonnal beszereztem, aztán állt a polcomon, mert valahogy sosem kaptam hozzá kedvet. De egy időre elegem volt a thriller - krimi kombókból, viszont a romantikus könyveket az utóbbi időben nagy ívben kerülöm, ezért maradtam a sötét hangulatnál, és mivel olyan kis rövid, megpróbálkoztam vele. 

PAULA HAWKINS - A VÍZ MÉLYÉN

"Gyakran martál így belém; a kegyetlenség mindig jól ment neked."

Paula Hawkins előző könyvét (A lány a vonaton) nagyon szerettem, a filmet is, így nagy elvárásokkal álltam neki a következő regényének. 
Ennek ellenére mégis sokáig állt a polcomon, egyszer belekeztem 1-2 éve, aztán valahogy annyiban maradt. 
Úgy gondoltam itt az ideje kiolvasni, hiszen ha egy írót megkedvelek, akkor szeretem az összes regényét magam mögött tudni. 
Azt tudtam, hogy sokan leértékelték, de ez sosem vette el még a kedvem semmitől. 
Az alapsztori pedig érdekesnek tűnt, így múlthónapban ez volt a buszos olvasmányom egyike.