"Gyakran martál így belém; a kegyetlenség mindig jól ment neked."
Paula Hawkins előző könyvét (A lány a vonaton) nagyon szerettem, a filmet is, így nagy elvárásokkal álltam neki a következő regényének.
Ennek ellenére mégis sokáig állt a polcomon, egyszer belekeztem 1-2 éve, aztán valahogy annyiban maradt.
Úgy gondoltam itt az ideje kiolvasni, hiszen ha egy írót megkedvelek, akkor szeretem az összes regényét magam mögött tudni.
Azt tudtam, hogy sokan leértékelték, de ez sosem vette el még a kedvem semmitől.
Az alapsztori pedig érdekesnek tűnt, így múlthónapban ez volt a buszos olvasmányom egyike.
Ennek ellenére mégis sokáig állt a polcomon, egyszer belekeztem 1-2 éve, aztán valahogy annyiban maradt.
Úgy gondoltam itt az ideje kiolvasni, hiszen ha egy írót megkedvelek, akkor szeretem az összes regényét magam mögött tudni.
Azt tudtam, hogy sokan leértékelték, de ez sosem vette el még a kedvem semmitől.
Az alapsztori pedig érdekesnek tűnt, így múlthónapban ez volt a buszos olvasmányom egyike.
Most nehéz értékelést írni róla, mert nem friss az élmény, hiszen megint rengeteg elmaradásom van, az idő hiányának köszönhetően, de igyekszem a lehető legjobban összefoglalni a gondolataimat.
Az biztos, hogy tetszett.
Voltak benne nagyon érdekes részletek, például a boszorkányságról,a folyó rejtélyességéről, kerestem az okokat mi vihet rá több embert arra, hogy ugyanazon a helyen legyen öngyilkos.
A történet szerint egy édesanyát holtan húznak ki a folyóból.
Nem ő az első, hiszen nem is olyan régen, egy fiatal lány is itt végezte, kövekkel megpakolva zsebeit.
A legenda szerint a folyóba régen fiatal nőket dobtak, hogyha elsüllyedtek akkor nem voltak boszorkányok, ha pedig nem...
Sokan gondolják úgy, hogy ezek a boszorkányok vonzzák a folyóhoz, a problémás lelkeket.
Ahogy szépen lassan kirajzolódnak az okok, a múlt és a jelen, a rejtélyre fény derül, és onnantól egészen más meglátásba kerülnek a folyó titkai.
Voltak benne nagyon érdekes részletek, például a boszorkányságról,a folyó rejtélyességéről, kerestem az okokat mi vihet rá több embert arra, hogy ugyanazon a helyen legyen öngyilkos.
A történet szerint egy édesanyát holtan húznak ki a folyóból.
Nem ő az első, hiszen nem is olyan régen, egy fiatal lány is itt végezte, kövekkel megpakolva zsebeit.
A legenda szerint a folyóba régen fiatal nőket dobtak, hogyha elsüllyedtek akkor nem voltak boszorkányok, ha pedig nem...
Sokan gondolják úgy, hogy ezek a boszorkányok vonzzák a folyóhoz, a problémás lelkeket.
Ahogy szépen lassan kirajzolódnak az okok, a múlt és a jelen, a rejtélyre fény derül, és onnantól egészen más meglátásba kerülnek a folyó titkai.
Tetszett a könyv atmoszférája, egyszerűen bekebelezett, tetszett a tipikus "elszeparált" "falusias" környezet, az egészre jellemző volt valami sötétség, negativitás.
Az biztos, hogy nem egy kellemes dajkamese, de egy thrillernek pontosan az a dolga, hogy megteremtse a feszült légkört. Ehhez pedig nagyban hozzájárultak a lelkileg sérült, haraggal teli karakterek.
Viszont mégsem éreztem azt a lelki kötődést, mint anno A lány a vonaton-nál.
Az biztos, hogy nem egy kellemes dajkamese, de egy thrillernek pontosan az a dolga, hogy megteremtse a feszült légkört. Ehhez pedig nagyban hozzájárultak a lelkileg sérült, haraggal teli karakterek.
Viszont mégsem éreztem azt a lelki kötődést, mint anno A lány a vonaton-nál.
Bár akkor még kezdő voltam a műfajban.
A szereplők elbeszélései egymás után váltakoztak. Először a jelen kap nagyobb hangsúlyt, majd a múlt részletei következnek. Élvezet volt olvasni az oldalakat, és természetesen nagyon érdekelt, mi vihette rá Nel Abottot, a végső döntésre.
A végén pedig megkaptam azt a csattanót, amit szerettem volna, habár azért volt némi sejtésem, ami be is igazolódott.
Volt egy kis hiányérzet, ezért végül 4 csillagra értékeltem, de egy nyári estén szerintem tökéletes olvasmány lehet, főleg vízparton, ahol adott a hangulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése