"Megmondom én, mi a legrosszabb abban, amikor az ember felnő: hogy elhallgat."
Ha most megkellene mondanom, cím nélkül, hogy ezt a könyvet ki írta, nem tudnám. Nem volt számomra olyan tipikus King, viszont tetszett.
A horrortól szerintem messze áll, de azért érdemes elolvasni.
A borító nagyon tetszik, a fülszövegből pedig már sejthetjük, hogy szellemekkel, holtakkal, démonokkal lesz dolgunk.
A főszerepben pedig a kicsi Jamie, aki egy adottságnak köszönhetően, megkell, hogy bírkózzon a túlvilággal.
Viszonylag rövid könyvről van szó, szerintem egyszeri olvasmány, viszont ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Nyaralós estékre szerintem tökéletes.
Elég egyszerű volt, de fenn tudta tartani az érdeklődésem, viszont tényleg nehéz lenne hosszan írni róla, simán eltudnám képzelni inkább egy novellaként.
A később egy szellemsztori, főszereplőnk Jamie pedig kiskora óta különleges tehetséggel van megáldva : médium. Ahogy az lenni szokott, a holtak lehetnek jók, de lehetnek rosszak is, és a többi horrorból már tudjuk, hogyha rátelepszenek az emberre, annak sosincs jó vége.
Ha pedig a holtak léteznek, a szellemek léteznek, akkor bizony a démonok is.
Ahogy Jamie szép lassan felcseperedik, egyre több holtat lát, egyre szaporodnak a szellemlátásból adódó problémák is, főleg hogy ezt az adottságot, a körülötte lévők is igyekeznek kihasználni.
Amikor pedig Jamie bajba kerül, az egyetlen akit segítségűl hívhat, pontosan az a lélek, akitől szabadulni akar. De vajon mi lesz ennek a segítségnyújtásnak az ára?
Ez a történet szólt a felnőtté válásról, a család szeretetéről, milyen az, amikor egyedül maradsz, apakép nélkül.
Amikor édesanyád egyedül nevel, és az anyagi problémák milyen szinten csapódnak le egy gyereken.
Amikor édesanyád egyedül nevel, és az anyagi problémák milyen szinten csapódnak le egy gyereken.
Ami nekem hiányzott, az az, hogy nagyon szellős volt. Talán ha a karakterekre nagyobb hangsúlyt fektetünk, vagy akár a holtak életére, akkor ki lehetett volna kerekíteni a dolgokat, de így estimesének hatott.
Bár Jamie megállapítása szerint, ez egy horrortörténet, felnőttként nekem mégsem volt igazán az.
Viszont lendületes volt, pörgős, lényegretörő. Olvasatta magát.
Kingre régen szerintem mindig az aprólékosság, részletesség, és sokszor a túlontúl húzott sztorik voltak jellemzőek, viszont a végén az ember mindig rájött, hogy ettől kerekedett ki olyan tökéletesen az egész. Aki viszont szeretne egy kis King élményt, de fél a terjedelmes kötetekkel próbálkozni, annak szerintem tökéletes választás lehet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése