Jozef Karika - Félelem

„Minden félelemnek megvan a maga frekvenciája, amelyre rá lehet hangolódni, mint egy rádióadóra.”

Hát az első - azaz általam elsőként olvasott Karika könyv, a Hasadék, jobban ráhangolódott a félelem frekvenciámra mint ez, egész egyszerűen azért, mert ott a "gonosz" egyszerűen megfoghatatlan volt. 

Nem volt alakja, formája, csak a találgatások, és a találgatások is inkább vittek a párhuzamos univerzumok, féreglyukak felé, mint egy konkrét testet öltött lény felé. 

Itt sokkal megfoghatóbbnak éreztem, nagyjából úgy képzeltem el a "gonoszt" mint a Jetit. 

Nagy és erős, és mindig a leghidegebb időszakokban jelenik meg. 

Aztán volt egy kis Penny Wise feeling, amikor kiderült, hogy gyerekeket rabol, akik aztán visszajárnak gyilkolni. 

Több Stephen King utalás is felsejlett, pl Jacob sárga dzsekije. 

Tetszett, de azt éreztem, hogy korántsem olyan jó, mint a hasadék volt. 

Szerintem azért, mert mindig félelmetesebb az, amit nem tudunk körül írni, mint az amit igen. 

Ha valóban igaz az Igor- sztori az előző könyv kapcsán, akkor felemelte az írót, mert nélküle, a tehetség megvan, a fantázia azt érzem kevésbé.

A történet szerint, Jacob a testvére és a barátai gyerekként a Tátra környékén járnak, amikor valami történik, és Jacob húga eltűnik. 

Sosem kerül elő.

Jacob elköltözik, felnő, kapcsolatba kezd, s mikor a kapcsolatnak sok-sok évvel később vége, kénytelen vissza költözni gyerekkori otthonába. 

Az a valami, ami elől gyerekként sikerült meglógnia, nem felejt, emlékszik rá. 

A leghidegebb időszakban, amikor a hőmérséklet -40 fok környékére esik, pontosan ugyanúgy, ahogy azon a sötét napon is, amikor a húga eltűnt, elszobadul a pokol.

Vajon mennyire alapozza meg a felnőttkori viselkedésünket, egy gyerekkori trauma? 
Jozef rendkívűl jól levezette, hogyan vészelték át a barátai az elmúlt időszakot. Volt bűntudat, rettegés, félelem, és mindenki a maga módján kezelte azt. 

Hangyányit klisés volt, de gördülékenyen olvasható, fent tartotta az érdeklődést, egyszerűen csak nem volt benne semmi plusz, ami megkülönböztetné más horroroktól. 

Van még egy Jozef könyv, amire nagyon fáj a fogam, szintén Szlovákiában játszódik, egy szakadékról szól, ahová az emberek meghalni járnak. 

Kíváncsian várom annak is a magyar változatát, mert szerintem hideg téli estéken, amikor minden olyan kopár és sötét, nagyon jó olvasmány lehetne.