"Az olyan ember, aki nem tud szeretni, de kétségbeesve vágyik arra, hogy szeressék, nagyon veszélyes."
Ez a második könyvem Lisa Jewell-től, és gyanítom nem is az utolsó. Thriller rajongó vagyok, de pont annyiszor olvastam már nagyon jót, mint nagyon rosszat, úgyhogy ha egy íróval jó tapasztalatom van, akkor a nevét felírom a memóriámba, és utána esélyes, hogy minden új könyvének adok egy esélyt.
Na így volt ez Lisa Jewell-el is, a "A fenti lakók" után, megjelent a "A föld nyelte el", és tudtam, hogy megfogom venni, illetve azt is gyanítottam, hogy nem fogok csalódni, és nem is csalódtam, mert tetszett. :)
A történet főszereplője Ellie Mack akire csodás jövő vár.
Jó tanuló, gyönyörű, rátalált a szerelem, és hamarosan érettségizni fog. Aztán jöhet a nyári szünet, minden velejárójával, mire egy korabeli lány vágyik. De talán arra egy lány sem vágyik, hogy eltűnjön.
És egy szülő sem.
Az édesanyja Laurel majdnem beleőrül lánya elvesztésébe. A kételyekbe. Nem tudja mi történt vele és ez szép lassan felemészti. Ellie elindult a könyvtárba, és soha többé nem tért haza.
Laurel házassága romokba dőlt, a másik két gyermekével a kapcsolata szintén.
Egyedül találja magát a világon, a szűnni nem akaró fájdalommal.
Majd egy nap a fodrász után, beül egy kávézóba, ahol egy titokzatos férfi megszólítja.
A titokzatos férfi annyira nem is lesz titokzatos, hiszen randiról randira ismerik meg egyre jobban egymást.
Floyd-nak van egy lánya. Laurelnek az a legfurcsább, hogy ez a lány pontosan úgy néz ki mint Ellie kiskorában.
Hogyan lehetséges ez?
Ahogy telik az idő egyre több titokra derül fény... És közben Ellie csontja is előkerülnek.
Megrázó volt. Nem volt számomra kérdés már a regény elején sem, hogy ki tette, nem is volt titok. A kérdés inkább a miért?-ben rejlett.
És ahogy a könyv felvezeti a gyilkos okait, és a múltban szerzett sebeit, úgy kerülünk egyre közelebb a többi karakterhez is.
Néha hihetetlen, de mindez a brutalitás a világunk része. Nem csak a regényekben.
Nagyon tetszett, ha lehet ezt mondani, persze ilyenkor nem a gyilkosságra gondolok, hanem a regény felépítésére, a karakterek ábrázolására, és a pszichológiai tanulságaira.
Nagyon jól bemutatta mennyire tönkre tud tenni egy családot, egy gyermek elvesztése. Ilyenkor sokszor a felek egymást vagy saját magukat hibáztatják. Olyan mély árokba kerülnek, amilyenből nagyon nehéz kimászni, és ha sikerül is, az ember ilyenkor mindig csak többet veszít.
Nagyon szeretem az ilyen vissza - vissza tekintgetéseket a múltba, a találgatást, a cselekmény felépítésének ezt a formáját, amivel az írónő is élt.
Ha szereted a pszichológiai thrillereket, akkor mindenképp ajánlom, nálam 5*.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése