”Többé már nem veszek természetesnek dolgokat. Nem veszek biztosra embereket. És tudom, hogy az idő véges.”
Itt a nyár vége, és én nem olvastam semmi csöpögős romantikus könyvet, pedig szinte minden nyáron szoktam, bár úgy 2 éve nagyon leépültem a romantikus regényekről.
Viszont annyi jót hallottam erről a könyvről, hogy gondoltam adok neki egy esélyt, és annyira de annyira jól tettem. Imádom az ilyen könyveket, mert sokkal életszerűbbek. Azokról a romantikus könyvekről beszélek, ahol egyszerű emberek egymásba szeretnek, megtalálnak valamit egymásban, és nem eresztik el akár évekkel később sem, pedig egyikük sem gazdag, vagy világmegváltó, egyszerűen két lélek valahol összefonódik, és az egyik a másik nélkül egyszerűen sokkal üresebb.
Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé.
Van ebben némi igazság. Biztos mindenki tudja milyen a gyerekkori szerelem, ott ahol gyerekkorodban laktál. Vissza menni helyekre ahol az első csókod volt, mindez csodálatos tud lenni... kivéve ha nem léptél túl a gyerekkori szerelmen. Pont erről szól a regény.
Egy gyerekkori mély barátságból később szerelem lett, egy csodás lelki kapcsolat. De az idő és a felnőttévállás és egy hatalmas hiba szép lassan eltaszította őket egymástól 12 évre. És most Sam anyja meghalt, és Persephone pedig hivatalos a temetésre, ahol újra látja Sam-et. Vajon hová vezet ez?
Bár maga a történet nem kifejezetten egyedi, de a közlésmód, és a lélektani részek iszonyatosan hatással voltak rám.
Átéreztem a főszereplők közti mély kapcsolatot, azt az érzést, amit manapság lelki társnak hívunk.
Amikor a másik egy mozdulatodból tudja, mit szeretnél mondani, amikor ő ismer a legjobban. Amikor valakit minden apróság érdekel ami te vagy. Rámutat arra is, hogy nagyon lehet szeretni valakit, akkor is, ha néha meggondolatlan hibákat követünk el.
Az írónő egyébként valóban Barry's bay-en töltötte a nyarait, így plusz pont volt a könyvben, hogy a táj csodásan lett lefestve minden alkalommal.
Nagyon tetszett, hogy az egyik szálon a jelen futott, a másik szálon pedig a múlt kapott helyet.
Szerintem romantikus témában ez volt a legjobb könyv amit választhattam, és ezzel új kedvencet is avathattam.
Tökéletes párbeszédek, megható részletek, de humor ott ahol humorra van szükség, a karakterek kidolgozva.
Ilyen egy jó írás, amikor olvasóként úgy érzed mintha te is ott lennél. Nagyon adta a nyár hangulatot. Barátságkarkötő, fagyi, úszás, csónakázás.
Barry's bay, egyszer meglátogatlak. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése