"A világ minden boldogságát kívánom neked."
Mivel most jön a mozifilm is belőle azaz talán már kint is van, mindenképpen azelőtt szerettem volna elolvasni mielőtt én is megtudom nézni a filmet.
Ez általában egy kis időt vesz igénybe, mivel nem tudok hazamenni mozizni, ezért mindig később tudom megnézni a mozis filmeket, mint ahogy kijönnek.
Hát őszintén szólva nekem ez a regény egy kicsit vagyis inkább nagyon csalódás volt, a film előzetest elnézve pedig inkább vígjátékot csináltak belőle.
Egy vita után Clara barátja, Ben, szó nélkül eltűnik. Később már csak a rendőrök érkeznek meg, Ben soha többé.
Tragikus baleset, vagy öngyilkosság? Nem tudni. Az biztos, hogy Ben, többé nincs. Clara úgy próbálja a gyászát feldolgozni, hogy sms-eket ír Ben régi számára. De ezek az sms-ek nem tűnnek el az éterben, ahogy ő sejti, hanem Svennél landolnak. Sven először nem érti mi ez a sok sms, később viszont fényként fogja fel az életében, a monoton mindennapok mellett. Ahogy egyre több érzelmes sms érkezik, Sven annál inkább kezd beleszeretni Clarába, és úgy dönt megkeresi a lányt.
Mi volt a gond a regénnyel?
296 oldal tömény semmi volt.
296 oldalba sűríteni olyan komoly dolgokat, mint a gyász, a kilátástalanság, a szerelem, az öngyilkosság... nem lehet. Nem is sikerült.
Mit veszített a könyv a rövidsége miatt?
Nem voltak kiépített karakterek. Kiépített kapcsolatok. Rendesen felvázolt környezet.
Nem tudom mi akart ez lenni, de az biztos, hogyha gyászfeldolgozó regény akkor annak nagyon kevés, ha pedig egy sablonos romantikus sztori, akkor nem kellett volna ilyen komoly témákat belevinni.
Egyszerűen untam. Nem tudtam megszeretni a karaktereket, és azt éreztem az írónő nem is próbálta őket megszerettetni.
Mintha összecsapott volna valamit egy unalmas délutánja alatt, és azt gondolta volna, na szuper ebből könyv lesz.
Oké, lett is, még film is lett, na de milyen?
Néha nem értem, annyi nagyszerű írás mellett, hogy mi alapján döntik el miből lehet film és miből nem.
Hogy lehet vígjátékot kerekíteni, abból, ha valakinek meghal a társa és végső elkeseredésében sms-ekkel bombázza?
Volt benne némi misztikum, a szokásos, talán Ben hozott minket össze, a furcsa jelek stb, ami teljesen normális érzés egy ilyen életszakaszban, de nekem sajnos ennek ellenére is nagyon keveset nyújtott.
Nehéz is lenne hosszan szavakba foglalni ezt a könyvet, úgyhogy ez egy kis mini poszt.
Azt gondolom, hogy unaloműzésre, ha az ember nem akar komolyat olvasni, csak valami utazgatós regényt akar, vagy valamit amit lehet a strandon fél figyelemmel olvasni, arra tökéletes, de többre nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése