"Sem a jó, sem a rossz pillanatok nem tartanak örökké."
Nagyon sokat olvastam már Musso-tól. Elég vegyes érzelmekkel, mert rengeteg könyvét imádtam, és sok olyan is volt, ami annyira nem kötött le, kevésbé volt érdekes vagy esetleg unalmas volt.
Ami tetszik az íróban, hogy mindig kever a könyveibe egy kis romantikát, krimit, vagy misztikumot, esetleg mindhárommal él.
Most egy krimit kaptunk, és meg kell mondjam, kifejezetten tetszett!
A történet egy kórházban kezdődik, ahol Taillefer muzsika szóra ébred.
Karácsony van, kórházban van, és még pihenni sem tud. Mogorván elküldi a "Zenével a gyógyulásért" egyesület önkéntesét, aki viszont ahelyett, hogy sértődötten eliszkolna, inkább szóra bírja a férfit.
Amint megtudja, hogy leszerelt rendőr azonnal megkéri, hogy segítse a valamikor híres balerina édesanyjának, Stella Petrenko gyilkossági ügyének felgöngyölítését.
Bár az ügyet a rendőrök már lezárták, öngyilkosságként, avagy balesetként - Taillefer úgy dönt segít a lánynak.
Egészen hamar kiderül mi történt, a kérdés nem az, ki a tettes, hanem az, hogy miért?
Egyre gyakrabban találkozom a műfajban ezzel a megjelenítési formával. Amikor már előre tudjuk ki követte el a bűntényt, és inkább annak megértésére alapozza az író a regényt.
Nekem nagyon tetszik ez a felállás, talán ezért tetszett ez a könyv is ennyire.
Szeretem, hogy itt a karakterek motivációit, tetteinek okait vizsgálgatjuk, és kevesebb a nyomozói munka száraz része.
A könyv a Covid-mizéria alatt íródott, így még jobban tetszett, hiszen nem volt olyan rég, hogy átestünk a bezártságon, a vírustól való félelmen, az oltásokon, és az egész balhén ami folyamatosan körül lengte.
És persze sajnos sokan veszítették el közeli hozzátartozójukat, rokonukat, barátaikat, így azt gondolom, ez az egész már örökké az életünk része lesz, amit az unokáknak mesélünk.
Érdekesnek tartottam a karaktereket, de leginkább pszichológiai formája fogott meg a regénynek. Az érzések ábrázolása / feltárása, pontosan azt érte el nálam, amit szeretnék ha minden könyv elérne : Értettem a szereplők tetteit! Ha nem is megértettem - de értettem miért döntöttek úgy, ahogy. Sokszor együtt is éreztem.
Talán nem Angélique az első az életben, aki úgy érzi a sors nem volt kegyes hozzá.
Aki úgy érzi, hogy többre hivatott.
És mi az amit mostanában minden ember szeretne?
Pénzt. Hiszen gazdagnak lenni egy másik világ, melyet egy olyan nő mint ő vagy akár mint én el sem tud képzelni.
Eltekintve attól, hogy boldogít e a vagyon, ki nem ragadná meg a lehetőséget, ha adódna?
És ha ez a vágyunk? Ki az aki nem menne be az ablakon, ha minden ajtó zárva van előtte?
Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése