"A szerelem az egyetlen erő, ami rá vehet valakit arra, hogy a saját érdekei ellen cselekedjen."
De annyira berántott, hogy még hajnalban is olvastam.
Engem megvett kilóra.
A karaktereket nagyon kedveltem, a világfelépítés is tetszett, a molyon pedig valaki azt írta, Eldas és Luella közt borzasztó volt a kémia, de én pont az ellenkezőjét éreztem, imádtam a párosukat és azt is, hogy a romantika nem kebelezte be a sztorit.
Eldas az elején visszahúzódó és zárkózott volt, ami teljesen érthető, tekintve a gyermekkori traumáit, az anyjával való kapcsolatát, illetve a koronával járó nehézségeket, a ridegség mellett gyakran volt szigorú, komor, és néha elég arcátlan is.
Luella viszont egy olyan karakter volt, aki nem félt kimondani amit gondolt, megvédeni az igazát, az elképzeléseit, és kiharcolni a neki járó tiszteletet, ez pedig Eldas számára meglepő volt, és természetes, hogy pozitív hatással volt valakire, akinek általában hajbókolnak.
Több rész is várható, és elvileg a részek nem összefüggőek, így külön is lehet majd őket olvasni.
Háromezer évvel ezelőtt az emberekre vad mágiát használó, nagy hatalmú fajok vadásztak, amíg meg nem született közöttük egy paktum. Az azóta eltelt évszázadok során a tündék mindig Luella falujából vittek el egy fiatal nőt, hogy ő legyen az emberkirálynéjuk. Akit kiválasztanak, arra a falu úgy tekint, mintha megjelölte volna a halál. A 19 éves Luella hálás, hogy megmenekült ettől kislánykorában, és lehetősége nyílt arra, hogy a gyógynövények tanulmányozásának szentelhesse az életét, és a város egyetlen javasasszonyává válhasson.
Egészen addig, amíg váratlanul meg nem jelenik a faluban a tündekirály, aki érte jött. Minden, amit Luella a saját életéről és önmagáról tudott, hazugságnak bizonyul. Miután elviszik egy vad mágiával teli vidékre, Luella kénytelen királynévá válni a hideg, de perzselően jóképű tündekirály oldalán. A legnagyobb fájdalmat egy olyan szenvedély okozza neki, amire nem is számított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése